2013. augusztus 7., szerda

az elmúlt 3 hónap – személyes

Sziasztok lányok! Úgy gondoltam ideje megosztanom veletek azt, ami az elmúlt pár hétben történt velem. Nem tudom még milyen hosszú lesz, majd ahogy jön, szóval aki nem szereti a személyesebb jellegű posztokat, azok inkább ne nyomjanak az ‘Olvass tovább’ gombra. Előre is bocsánat, ha valamit helytelenül írok, vagy nem értelmes a mondat, ez kicsit impulzív bejegyzés lesz, de igyekszem majd. :)

Először is kezdjük az egészet azzal, amit már tudtok. Sajnos haza kellett jönnünk Angliából májusban, aminek nagyon egyszerű oka van, nincs munka, és ha van, akkor is csak az állandó munkásoknak. Mivel mi ügynökségnél dolgoztunk, ezért esélyünk se volt. Még márciusban úgy nézett ki, hogy sikerül másik munkát kapnunk, akkor azt írtam is nektek, nagyon örült mindenki, de persze jött a fekete leves. A főnököt nem lehetett elérni se sms-ben, se telefonon, se ott ahol felvételiztünk. Már eltelt jó 2 hét mikor újra jelentkezett és azt kell mondjam akkor úgy gondoltam végre rendben lesz minden és nem kell haza jönnünk, de persze nem így lett. Ott is csak bizonyos ideig volt munka, hiszen időszakos termékeket készítettünk. Végülis szerencsénk volt, mert így kitudtam fizetni a repülőjegyet és még annyit összegyűjtöttem, hogy a jogsimat be bírjam fejezni.

Szóval végül hazautaztunk, aminek én örültem a legkevésbé, hiszen mindig elvágytam ebből az országból, ami a mai napig sem változott. Nem akartam újra a szüleimmel élni, hiszen majdnem 1 évig saját magam tarottam fent. Olyan jó volt, hogy a saját fizetésemből ettem, ittam, fizettem a lakbért és a rezsit, tudtam venni ruhát, sminkcuccot akkor és annyiért, amennyiért akartam. Nem akartam azt, hogy megint pénzt kelljen kérni, ha menni szeretnék valahova, nem szeretem! Félre ne értsétek nem a szüleim nem szeretem, azt nem szeretem, hogy rájuk kell támaszkodjak. Tudom, hogy azért szülők a szülők, de mindig is független típus voltam.

A nehézségek és bukkanók ellenére én imádtam kint élni és visszavágyom, nagyon. Szerettem az embereket is, nem is értem miért mondják, hogy az angolok bunkók, szerintem a legtöbben nagyon kedvesek és normálisan, értelmesen el lehet velük beszélgetni. Persze az utcán nem képesek arébb menni, meg hasonló apróságok, de azt hiszem vannak náluk sokkal parasztabb emberek is ezen a bolygón. A fizetés tökéletes, még a minimálbérből is vígan eléltem, akkor gondolhatjátok mennyit keresnek a fentebbi pozíciókba. A lényeg, hogy minden jó, minden szép, ha állandó munkád van és nem kell az miatt izgulnod, hogy vajon holnap mi lesz.

Na de ennyit Angliáról röviden, azóta eltelt 3 hónap. Elkezdtem a vezetést, még a kuplung használatával vannak problémáim, de ettől független nagyon élvezem, alig várom, hogy végre kézhez kapjam a jogsimat. Szerencsére az oktatóm is nagyon jó fej, érthetően magyaráz és mindig elmondja, hogy ha jó volt vagy ha hibáztam, teljesen korrekt. Ha minden jól megy, akkor szeptember végén vagy október elején vizsgázhatok is, de majd úgyis értesítelek titeket róla, hogy mikor kell szurkolni :D

Most pedig térjünk át a ‘mi lesz most velem?"’ témára. Anglia előtt elkezdtem az egyetemet, de sajnos nem jött be nekem a kémia. Olyan szintű matematikát kértek, amit én nem tudok megérteni és mivel ez még szórótantárgy is a szakon, ezért még nehezebb is volt, mint amire szükségem lett volna később. De mindenképpen akartam tanulni, mert nem akartam úgy visszamenni külföldre, hogy nincsen valami végzettségem vagy szakmám. Mivel mindig is szerettem sütni és erre mindig is lesz kereslet, főleg az angol – amerikai területeken, ezért a Cukrász képzés mellett döntöttem. Sajnos az új törvény miatt már nem kezdhetem el nappali tagozaton az OKJ-s képzéseket, ezzel nem is lett volna probléma, ha nem este 9-10-ig kell bent lenni heti 5 napot. Ezért kerestem egy olyan lehetőséget, ami bár fizetős, én választom ki a gyakorlati helyet és szinte mindent ott tanítanak meg nekünk, munkaidőben. Az iskolába csak hetente 1-2x kellene bemenni. Ez nagyon is jó lehetőség, csak még nem derült ki, hogy indítják e a szakot.

Úgyhogy más lehetőség után kutattam, így bukkantam rá teljesen véletlen az egyetemi pótfelvételi időszakra. Ezzel is az a probléma, hogy fizetős, de úgy voltam vele, hogy jó jegyekkel átkerülhetek államira az első évvégén, ráadásul a szüleim is nagyon szerették volna ha én is a diplomások körét erősítem. Gyorsan utánajártam a dolgoknak és találtam is egy nekem tetszőt, csak sajnos félreolvastam mivel nem nappali, hanem levelezős képzésről volt szó. Jött a nagy dilemma, hogy akkor most mi legyen, néztem más szakokat is, de a legtöbbnél már legalább 1 emelt szintű tárgy kell, mikor még én érettségiztem ez nem volt kötelező. Végül sok-sok gondolkozás után úgy döntöttem, hogy jelentkezem a levelező tagozatra és elmegyek mellette dolgozni. A cukrászatot nem szeretném elfelejteni, az OKJ-s képzést megszeretném csinálni mindenképp.

A jelenlegi állás pedig az, hogy megvárom mit mondanak, hogy indul e a cukrász képzés vagy nem, ha igen akkor megpróbálom a suli mellett elvégezni, hiszen csak 1 évről beszélünk. Ha pedig nem indul, ami valószínűbb, akkor elmegyek dolgozni és mellette csinálom a levelezőt. Jelenleg munkakereséssel töltöm a napjaim, ezért nincs bejegyzés se a blogon. Miután sikerült munkát találnom és elrendeződik minden, akkor szeretnék a párommal albérletbe költözni.

De ez még a jövő kérdése, persze mindenről beszámolok majd a maga idejében, illetve szeretnék visszatérni a bloghoz is, bár lehet, hogy ez az egész át fog helyeződni a youtube csatornámra, még nem tudom. Nagyon örülnék neki ha megírnátok, hogy szerintetek melyik lenne a jobb. Ez lett volna az elmúlt 3 hónap tömören, rövidnek annyira nem mondanám. Remélem azért voltak akik elolvasták, annak ellenére, hogy személyesebb volt a téma.

Persze sok a szeretném, meg az akarom, de hát ilyenek az álmok ;)

Puszi, D.

16 megjegyzés:

  1. nekem teljesen szimpatikus amit irtál.én is igy voltam mint Te,szerintem az otthoni légkör nem emberhez méltó,szinte otthon lehetetlen jövőt teremteni.szerintem ne add fel az álmaidat,ha tudsz más nyelven érdemes más országban is szerencsét próbálni. sok sikert.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. teljesen egyet értek veled, szeretnék minél hamarabb újra külföldön élni. köszönöm :)

      Törlés
  2. Teljesen jó bejegyzés lett ez, és 100%-ig megértelek. Mi a párommal most vagyunk abban a szerencsétlen helyzetben, hogy én eleve munkát keresek, ő pedig váltani szeretne. Nyomjuk a diplomát (leadás van hátra), az OKJ-t, és egyszerűen, semmit nem találunk. Ami van, az meg olyan, hogy arra vagy születik az ember, vagy nem. Egyre erőteljesebben gondolkodunk azon, hogy külföld. Valószínű az lesz, a kérdés, hogy mikor.
    A levelező jó dolog, és nagyon drukkolok, hogy még a sulikezdés előtt sikerüljön elhelyezkedned egy olyan munkahelyen, ahol elnézik a sulit. Ebből is kevés van.
    Őszintén remélem, hogy összejön mindaz, amit szeretnél!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen, nektek is sok sikert. én csak azt tudom mondani, hogy aki egyszer tényleg belekóstol, hogy milyen kint, az soha! nem akar majd visszajönni. veszítenivalótok úgy sincsen, egy próbát mindenképp megér :)

      Törlés
  3. Nagyon szeretem a személyes jellegű posztokat, örömmel vettem, hogy megosztottad velünk! :) Teljesen megértelek, én már tinédzser fejjel arra vágytam, hogy csak el a szüleimtől, mindig is önálló akartam lenni. A főiskolának hála megadatott, hogy messzire kerültem a családi fészektől és a saját talpamra kellett állnom. Majd a fősuli befejeztével persze jöttek a buktatók és sokáig én is külföldben gondolkodtam, de közben megismertem a páromat. :) Most pedig a sok évnyi kötelezettség és borzalmas munkahelyi kihasználtság után igyekszem a céljaimra koncentrálni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy neked összejött itthon is az élet. ráadásul ott a saját házatok ami egyre szebb lesz :) szerencsére a párom sem szeretne itthon élni, úgyhogy ezzel nem lesz probléma :)

      Törlés
    2. Azt még túlzás lenne kijelenteni, meglátjuk, mit hoz az élet. :) Oh, ez csak egy kicsi lakás, amúgy párom fejében is megfordult a külföld esetleg évek múlva, de egyelőre ide köti a munkája. :)

      Törlés
    3. igazából én azt mondom, hogy erre bármikor ott a lehetőség és ha megadódik akkor nem szabad elhalasztani :)

      Törlés
  4. Sok sikert! :)
    Azért az ember nehezen adja fel a függetlenségét, hogyha megízleli a főleg pozitív oldalát.
    De, legalább tudod, hogy mi az, amit meg szeretnél valósítani és hogy érdemes ezért küzdeni! :)

    VálaszTörlés
  5. Sok sikert!
    Én is így vagyok a dologgal. Szeretem az országomat, de elszomorít, hogy én, aki eddig tanult és idén megy egyetemre, nem sokat fog érni a diplomájával. Szeretnék majd külföldre menni, remélem, hogy sikerülni is fog. Drukkolok Neked, hogy elérd a céljaidat! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pontosan ezt gondolom én is, neked is sok sikert az egyetemhez :)

      Törlés
  6. Teljesen megértem, hogy független szeretsz lenni - én már néha igen rosszul érzem magam, hogy a szüleimmel élek, de természetesnek tartják, hogy amíg tanulok, ez így van :) (Szerencsére a ruhát és beauty cuccokat, meg utazásokat stb már magamnak intézem ösztöndíjból, így külön pénzt már nem kell kérnem tőlük).
    A sulival hajrá, kíváncsi leszek, mit hoz neked a sors ;) úgyhogy tájékoztass minket mindenképp! Bár én azért örülnék, ha itt konkrétan megmaradna a blog :$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen, természetesen nem zárnám be a blogot, de maximum tesztek lennének rajta, meg inkább személyesebb dolgok. nem tudom ez hogy működne még ki kell találnom. de értesültök majd mindenről :)

      Törlés
  7. Ilyen ez a mai világ..
    Teljesen átérzem amit írtál. Én ahogy befejeztem az iskolát nekiindulok a nagyvilágnak, egy percet sem maradok ebben az országban (14 éves korom óta mondogatom).
    Sok szerencsét kívánok a jövődhöz és kitartást!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. neked is sok sikert! remélem szerencsés leszel :)

      Törlés

Szia! Köszönöm a hozzászólást, nagyon örülök, hogy írtál! Amint tudok, válaszolok rá. Legyen szép napod! :)
Puszi, Dotty ♥